
A Titanic utolsó óráinak új titkai derültek ki a legújabb szkennelés során
A Titanic katasztrófája, amely 1912 áprilisában következett be, az egyik legismertebb tengeri tragédia, amely azóta is sokak fantáziáját megragadta. Az új technológiák fejlődésének köszönhetően most újabb fény derült a hajó utolsó óráira, ami segít jobban megérteni a történteket. A Titanic teljes méretű digitális szkennelése révén részletes információkhoz jutottunk, amelyek megerősítik a túlélők beszámolóit, és újraértelmezik a katasztrófa körülményeit. A 3D-s modell bemutatja, milyen erőteljesen szakadt ketté a hajó, amikor jéghegynek ütközött, és a katasztrófa következtében 1,500 ember életét vesztette.
A szkennelés során, amelyet víz alatti robotok segítségével készítettek, a Titanic roncsa 3,800 méter mélységben fekszik az Atlanti-óceán jéghideg vize alatt. A kutatók több mint 700,000 képet készítettek a hajóról, amelyekből létrehozták a digitális ikert, amelyet a BBC News 2023-ban mutatott be a világnak. A hajóroncs hatalmas mérete és a mélység sötétsége miatt a hagyományos merülések csak korlátozott pillanatképeket tudtak adni a Titanic állapotáról. A digitális szkennelés viszont az első teljes képet nyújtja a hajóról. Az orr, amely szinte még mindig az útját járja, egyenesen áll a tengerfenéken, míg a hajó hátsó része, amely 600 méterre fekszik, összetört fémkupac. A károk a hajó víz alatti zuhanásából adódnak, miután a Titanic kettétört.
A szkennelés új részleteket is feltárt, beleértve egy porthole-t, amelyet valószínűleg a jéghegy tört össze. Ez összhangban van a túlélők beszámolóival, akik arról számoltak be, hogy a jég bejutott néhány kabinba a ütközés során. A kutatók a Titanic egyik hatalmas kazánházát is tanulmányozták, amely a hajó hátsó részén helyezkedik el, ott, ahol a hajó kettéválott. Az utasok azt mondták, hogy a fények még mindig égtek, amikor a hajó a hullámok alá merült. A digitális másolat azt mutatja, hogy néhány kazán bemélyedt, ami arra utal, hogy még működtek, amikor a vízbe merültek. A hajó hátsó részén egy nyitott állapotú szelepet is felfedeztek, ami arra utal, hogy a gőz még mindig áramlott az áramtermelő rendszerbe. Ezt a munkát Joseph Bell vezetésével egy mérnökcsapat végezte, akik a végsőkig küzdöttek, hogy a hajó világítása működjön.
Az ő bátor tetteik számos életet mentettek meg, mondta Parks Stephenson, a Titanic elemzője. A mérnökök megőrízhették a fényt és az áramot egészen a végsőkig, ami lehetővé tette a legénység számára, hogy biztonságosan indítsák el a mentőcsónakokat. A kutatások során új szimulációk is készültek, amelyek további betekintést nyújtanak a hajó süllyedésének okaira. Ezek a szimulációk a Titanic tervei alapján készült részletes struktúrák, valamint a hajó sebessége, iránya és pozíciója alapján modellezik a jégheggyel való ütközés következményeit.
A kutatók megállapították, hogy a Titanic, amelyet „elsüllyeszthetetlennek” terveztek, valójában hat vízálló rekeszbe kapott sérülést az ütközés következtében. A szimulációk azt mutatják, hogy a jéghegy ütközése következtében a hajótest egy sor, A4-es papírméretű lyukkal sérült, amelyek hosszú szakaszon eloszlottak. A víz lassan, de biztosan beáramlott a lyukakon, végül elárasztva a rekeszeket, ami a Titanic süllyedéséhez vezetett.
Bár a digitális szkennelés új nyomokat tár fel az 1912-es hideg éjszakáról, a hajóroncs alsó része a lerakódások miatt rejtve marad. A Titanic tragédiája még mindig erőteljesen érződik, hiszen az utasok személyes holmijai szétszóródva hevernek a tengerfenéken. A digitális másolat részletes elemzése évekig eltart, hiszen a Titanic még mindig mesél nekünk, minden új részlettel felfedve a múlt titkait.
