
Uranus holdjainak új kutatása élet lehetőségét veti fel
A Uranusz bolygó és öt legnagyobb holdja nem biztos, hogy azok az élettelen, steril világok, amiknek a tudósok eddig gondolták őket. A legújabb kutatások szerint a fagyos bolygó és holdjai akár óceánokat is rejthetnek, sőt, életet is támogathatnak. A tudósok mindezt a NASA Voyager 2 űrszondájának adatai alapján állapították meg, amely közel 40 évvel ezelőtt látogatta meg a bolygót. Az új elemzés azonban arra utal, hogy a Voyager látogatása egy erőteljes napviharral esett egybe, ami torzította a bolygórendszerről alkotott képet.
Uranusz egy gyönyörű, jeges, gyűrűs világ, a Naprendszerünk külső határain. Az összes bolygó közül az egyik leghidegebb, és különlegessége, hogy az oldalára dőlve kering, mintha megütötték volna. 1986-ban kaptunk először közeli képeket róla, amikor a Voyager 2 elrepült mellette, és szenzációs felvételeket küldött vissza a bolygóról és annak öt legnagyobb holdjáról. A tudósokat azonban még inkább meglepte az a mérési adat, amely szerint az Uranusz rendszer még furcsább, mint azt korábban gondolták. A szonda műszerei azt jelezték, hogy a bolygó és a holdak inaktívak voltak, ellentétben a Naprendszer más holdjaival, amelyek aktív geológiai tevékenységet mutattak. Ezen kívül az Uranusz mágneses védőtere is furcsán torzult, a Nap felé összenyomódott és eltolódott. A bolygók mágneses tere képes csapdába ejteni a bolygó és holdai által kibocsátott gázokat és egyéb anyagokat, amelyek akár óceánokból vagy geológiai aktivitásból származhatnak. A Voyager 2 viszont nem talált ilyet, ami azt sugallta, hogy Uranusz és öt holdja steril és inaktív.
Ez a felfedezés rendkívül meglepő volt, hiszen ellentétben állt a Naprendszer többi bolygójával és azok holdjaival. Azonban a legújabb elemzés megoldotta azt a több évtizedes rejtélyt, amely az Uranusz rendszer körüli elképzeléseinket övezte. A kutatás kimutatta, hogy a Voyager 2 éppen egy nehéz napvihar idején repült el a bolygó mellett, amely valószínűleg felfújta a környező anyagokat és ideiglenesen torzította a mágneses teret. Így 40 éven keresztül téves elképzeléseink voltak arról, hogy valójában milyen is az Uranusz és öt legnagyobb holdja – mondta Dr. William Dunn, a University College London kutatója.
A kutató hozzátette, hogy ezek az eredmények arra utalnak, hogy az Uranusz rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint korábban gondoltuk. Lehetséges, hogy a holdak alatt óceánok rejtőznek, amelyek akár halakkal is benépesülhetnek. Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager program keretében, és jelenleg is a projekt tudósa, örömmel nyilatkozott az új eredményekről, amelyek a Nature Astronomy folyóiratban jelentek meg. „Ezek az eredmények lenyűgözőek, és nagyon izgatott vagyok, hogy potenciálisan életet találhatunk az Uranusz rendszerében” – mondta a BBC Newsnak. Hozzátette, hogy örömteli, hogy a Voyager adataival ennyit foglalkoznak, és hogy új felfedezéseket találnak a 1986-ban gyűjtött adatokból.
Dr. Affelia Wibisono, a Dublini Fejlett Tanulmányok Intézetének kutatója, aki független a kutatócsapattól, az eredményeket „nagyon izgalmasnak” nevezte. „Ez azt mutatja, hogy mennyire fontos visszanézni a régi adatokra, mert néha új felfedezések rejtőznek mögöttük, amelyek segíthetnek a következő generációs űrkutatási missziók megtervezésében.” A NASA ennek megfelelően tervez új küldetést, az Uranusz Orbiter and Probe néven, amely tíz éven belül visszatér a bolygóhoz. Dr. Jamie Jasinski, aki a Voyager 2 adatainak újraértékelését javasolta, elmondta, hogy a küldetés során figyelembe kell venni a legújabb kutatási eredményeket az új műszerek tervezésekor.
A NASA Uranusz szondája várhatóan 2045-re érkezik meg a bolygóhoz, és a tudósok remélik, hogy ekkorra kiderül, vajon ezek a távoli, jeges holdak, amelyeket eddig halott világként tartottak számon, valójában életet hordozhatnak. Az új kutatások tehát nemcsak a múlt rejtélyeire világítanak rá, hanem a jövő űrkutatási misszióinak tervezésére is komoly hatással lehetnek.

